13. fejezet /Pletyka/

Sziasztok! Meghoztam az új részt, mint ahogy látjátok!:D Mizujs veletek, milyen lett a félévitek? A részről csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy nekem eddig ez tetszik a legjobban, azért is, mert most kezdenek majd bonyolódni a szálak. Továbbá várom a kommetjeiteket, mivel eléggé lehangol, hogy alig írtok, de nem is szeretnék komment határt megszabni, mivel szerintem az megvesztegetés, szóval hajrá!;) Sorry, hogy pénteken  nem raktam fel, de elmentem az egyik barátnőmmel vásárolni, aztán meg átmentem egy másik barátőmhőz. Ja és még annyit aki látat A kör c. filmet az egy kicsit jobban megfogja érteni. Kellemes olvasást..Xx

Lucy Hamilton

A telefonom csilingelő hangjára ébredtem, immár az otthonomban, tegnap érkeztünk vissza Ney Yorkból. Kitapogattam a mobilomat, az éjjeliszekrényemen, aztán hunyorogva a kijelzőt kémleltem, Harry nevét jelezte a készülék.
Nagy nehezen felvettem a telefont, a fülemhez helyzetem, a hangja más volt, mint eddig, kissé ingerültnek véltem felfedezni, valami, olyant magyarázott, hogy sürgősen találkoznunk kell, lediktálta a címét, hogy ma mindenképpen menjek el hozzá, csodás megvan a mai programom is. Reggel 8 óra van, az álom is kiment a szememből, szóval az a választásom maradt, hogy felkelek.
Kivánszorogtam az ágyamból, a konyha felé vettem az irányt, lefőztem a szokásos reggeli kávémat, leültem az egyik fotelbe és csendben megiszogattam a gőzölgő csésze tartalmát.
Ezek után a fürdőbe mentem elvégeztem a szokásos dolgaimat, aztán a gardróbomba mentem, kivettem egy laza összeállítást, mivel különösebb helyre úgysem indulok, mondjuk ha egy One Direction rajongó lennék, akkor most mennék álmaim egyik hercegéhez, de engem ez a veszély nem fenyeget.
Magamra kapkodtam a kívánt darabokat, aztán egyszerűen  összefogtam a hajamat

Sminkelni nem sminkeltem, csak fújtam magamra az egyik parfümömből, aztán késznek nyilvánítottam magam. 

Gyorsan még beiktattam egy rövid reggelit, aztán felkaptam a csizmámat a lábamra, felvettem a kabátomat, sapkában. és a táskámat, kiléptem a lakásból, gondosan bezártam az ajtót, aztán lépcsőházon végigrobogva kiléptem az utcára.

Sietősen fogtam egy taxit, és ledaráltam Harry lakcímét, a sofőr unottan bólintott egyet aztán gázt adott, és elindult a jármű.

A hosszú út volt, mivel a göndör hajú barátom a kertvárosban lakik, én meg a belvárosban élek.

Mikor megérkeztünk kifizettem az utar, adtam egy kis borravalót, aztán kiszálltam a fekete járműből, ami közvetlenül a ház alatt rakott ki.

Harry otthona kívülről is hatalmasnak látszott, az épületet hatalmas kerítés zárta el, középen meg egy óriási vaskapu állt. Odasétáltam ahhoz, megnyomtam a kapu csengőt, néhányat csörgött aztán a fiú beleszólt.

-Igen? - hangzott a készülékből a hangja.

-Lucy vagyok - hadartam, a kapu zára kinyílt én meg beléptem, aztán gondosan becsuktam magam mögött azt. A bejárati ajtó felé sétáltam, amiben már Harry ácsorgott.

-Szia - köszöntem neki mikor odaértem hozzá.

-Gyere be - intett, beléptem, az egész háznak olyan tipikus Harry Styles-os stílusa, modern berendezés, világos volt az egész, tetszett a látvány.

-Szép - biccentettem.

-Kösz - mondta és a nappali felé sétált én meg szorosan a nyomába voltam. -Ülj le - mutatott az egyik fotelre, - miután levettem a sapkámat és a kabátomat - helyet foglaltam aztán a fiút figyeltem, valami újságfélét elővett az egyik komódból, aztán a dohányzóasztalra csapta, aztán helyet foglalt ő is.

-Mért kellett idejönnöm? - kérdeztem tőle, dühtől izzó tekintetét rám emelete, aztán az újságért nyúlt és odaadta nekem.

-Ezért! - szólt keserű hangom és a magazinért  nyúlt és átadta nekem. A címlapra meredtem, amin hatalmas piros betűkkel az alábbi szalagcím állt: Harry Stylesra rátalált a szerelem?! Miután végigfutottam a tekintetemmel a rövid lényegre törő sort, a képet méregettem, bárhogy is néztem azon mi szerepeltünk, a Central Parkbn készült, - egy elég jó pillanat képet örökítettek meg, mert mindketten nevettünk valamin -  belelapoztam a pletykalapba, a szokásos sablonos szöveg állt benne. Ingerülten az asztalra csaptam a szennylapot, felálltam és elkezdtem fel-alá járkálni a helyiségben.

-Akkor, ezért méregettek engem szánalmas pillantásokkal a kis csajok - motyogtam magamban. -Harry mi lesz? - fordultam a srác felé.

-Majd az interjúkon majd, úgyis kérdezni fognak rólad, majd akkor elmagyarázom, hogy csak barátok vagyunk - magyarázta.

-Jó és addig mi lesz? - fújtattam.

-Ugyanaz, mint volt maximum nem találkozunk - mondta.

-Rendben, ennyi? - indultam ki a szobából.

-Még van valami - kezdte.

-Hallgatlak.

-Niall megőrült - jelentett ki halál komoly arckifejezéssel.

-Mit csinált? - vontam fel a szemöldökömet.

-Üldözési mániája van, azt hiszi, hogy leakarlak csapni a kezéről, hisz tudja, hogy találkoztunk és a sajtó ha már meglátnak egy nő nemű egyeddel már rögtön a barátnőmnek titulálják  - vázolta a helyzetet.

-Ez nap már rosszabb nem is lehet - szívtam be a levegőt, aztán kifújtam azt.

-Sajnálom - közeledett felé Harry.

-Nem a te hibád, de nekem most mennem kell - köszöntem el tőle.Csendben kikísért a bejárati ajtóhoz, aztán kinyitotta azt, hiba volt, hatalmas vaskapu előtt újságírók és fotósaik özönlöttek.

-Maradj még, talán elmennek - zárta vissza a nyílászárót.

-Ez még rosszabb, mint gondoltam - csúsztam le a parkettára és felhúztam a lábaimat és karjaimat összefontam rajta, erre a cselekedetemre Harry is letelepedett mellém.

-Honnan tudják, hogy itt vagyok? - kerestem a smaragdzöld tekintetét.

-Valószínűleg követtek idáig - bámult maga elé.

-Figyelj én nem szeretném azt, hogy Te és Niall miattam legyetek haragban - szóltam halkan.

-Majd lenyugszik, két nap és rendbe jön- vigyorodott el, gondolom, akkor már sokszor tapasztalhatták az ír fiúnál a haragtartás idejét.

-Hát akkor jó, meddig maradnak ezek a piócák? - utaltam a paparazzikra.

-Változó - sóhajtott.

-Csodás - motyogtam és lehunytam a szemeimet néhány pillanatra, az fejemet a falnak támasztottam a gondolataim cikáztak az elmémben. Minden miattam van, ha nem vagyok, akkor nem hívom fel - én is - Harryre a sajtót, meg persze magamra, Niallt nem bántom meg, csak egy turnénak indult az egész, de most már egy valóságshownak nevezhető helyzetbe keveredtem.

-Ha azon gondolkozol, hogy a Te hibád, akkor ne magadra hárítsd - szakította meg a gondolat menetemet a göndör hajú srác. -Ilyen az éltünk nem okolhatunk téged - simította meg a karomat meleg kezeivel. Nem tudtam erre a kijelentésre reagálni, tény, hogy nem tudom visszatekerni az időt, de nem tudok semmit és nem is értem, mert még sosem kerültem, ilyen helyzetbe. Két tűz között, ilyennek nevezhető most az életem.

-Gyere - állt felém nyújtotta a jobbját, hogy felhúzzon, tétován megfogtam azt és felálltam. - Ha már, így itt ragadtunk csinálhatnánk valamit - mosolygott, elterelő hadművelet, eddig jól  megy neki.

-Oké - bólintottam.

-Szeretnél filmezni? - kérdezte.

-Legyen - mosolyodtam el, és helyet foglaltam a tévé előtti kanapén. Kinyitott egy üveges szekrényt, amiben szép sorrendben sorakoztak a különféle DVD-k.

-Mit nézzünk? - nézett fel.

-Válassz - feleltem, néhány perc elteltével visszajött és betette a DVD lejátszóba a kívánt filmet, aztán helyet foglalat mellettem és elindította a lejátszót. A képernyőn  A kör című felirat díszelgett, szóval akkor horrort választott.

-Jó lesz? - kérdezte nevetve.

-Jó  - nevettem vele együtt, aztán a tévé képernyőjére meredtünk, némely részeknél behunytam a szemeimet, erre cselekedetemre Harry halkan kuncogott. hát, így állunk, akkor most én jövök. Csendben előhalásztam a telefonomat, és rányomtam a fiú számára és elkezdtem csörgetni, hangosan elkezdett szólni a telefonja, kicsit megrezdült a csöndben, és elindult a telefonért, szerencsére volt annyi eszem, hogy lerejtettem a számomat, és amire odaért a mobiljáért lenyomtam azt, ez körülbelül eljátszottam ötször, de már látszott rajta, hogy kezd benne felmenni a pumpa. A filmnek lassan vége lett, túléltem, mondjuk a fiút kissé felidegesítettem, de ez most mellékes.

-Ki hívogat engem folyton rejtett számon? - méregette az iPhone-ja kijelzőét, nehezen visszatartottam a nevetésemet.

-Samara  - néztem rám, értetlenül rám nézett, akkor már nem bírtam elfogott a röhögőgörcs.

-Szóval, így állunk - nézett rám ravaszul - 5 másodperced van, hogy menekülj - figyelt önelégül vigyorral, felpattantam és elkezdtem az emeletre rohanni, nem ismertem a házat, így csak benyitottam az egyik szobába, történetesen Harry hálószobájába, megláttam a hatalmas gardróbot és bemásztam oda. A ruhák a friss illata terjengett ott, de ezt nem tudtam sokáig tanulmányozni, mivel hallottam, hogy valaki a hálóban sétál, vagyis Harry. 

-Tudom, hogy itt vagy valahol - nevetett fel ördögien, a résen figyeltem mozdulatait, benézett az ágy alá, függöny mögé, és hasonló búvóhelyekre.

-Akkor már csak a gardróbba lehetsz - nevetett fel rekedten és elindult, a résen láttam, hogy ideért, és kinyitotta az ajtót, aztán megláttam vigyorgó arcát.

-Nahát, itt vagy - nevetett tovább, és kihúzott onnan, úgy hogy elvesztette az egyensúlyomat és ráestem, nem bírtam sírtam a nevetéstől, kezeimet mellkasán tartottam, kicsit érdekes szituációba kerültünk, de ez most nem jutott el egyikőnk agyáig sem.

-Tetszik ez helyzet - hagyta abba a nevetést, és engem fürkészett zöld szemivel, hogy vajon, hogy reagálom majd le a kijelentését.

-Akkor élvezd ki még azt a párpillanatot még, amíg felállok - kacsintottam rám, lemásztam róla, aztán megálltam mellette, jobb kezemet felé nyújtotta és felhúztam őt is.

-Többször kéne elbújnod a gardróbomban - vigyorgott kajánul, ezen mosolyogva megcsóváltam a fejemet és kiléptem a halószobából.

A nap további részét végigökörködtük, készítettünk magunknak ebédet - mivel nem tudtunk rendelni -, aminek körülbelül másfél óra kell, de mi megcsináltunk két és fél óra alatt, de a végeredmény egész jó lett.

Ahhoz képest, milyen rosszul indult ez nap, olyan fantasztikus is lett belőle, elfeledtem a problémákat, és csak a pillanatnak éltem.

Este 8 felé kinéztem az ablakon, a fotósok még mindig ott táboroztak a kapu előtt, de már jóval kevesebben.

-Maradj itt éjszakára, nyugi van vendég szoba - nevetett.

-Biztos? - néztem rá.

-Igen - nevetett, aztán elirányított merre van az a bizonyos szoba.

-Tudsz adni egy felsőt aludni?  - kérdeztem.

-Persze - mondta és átsietett a saját szobájába én pedig szorosan a nyomában voltam, keresgélt egy kicsit aztán a kezembe nyomott egy Ramones - os pólót. - Megtarthatod - kacsintott.

-Azt állítják az az egyik kedvenc felsőd - néztem rá meglepetten.

-Még van belőle plusz kettő - kacsintott és kiléptünk a szobából 

 

-Különben kösz, hogy itt maradhatok és a pólót is - mosolyodtam el.

-Szóra sem érdemes - legyintett.

Beléptem a vendégszobába és az ottani fürdődőszobába, elvégeztem az esti dolgaimat - megjegyezném elég pasis illatom van - utána felkaptam magamra a ruhákat. A Harrytől kapott póló combközépig ért nekem, de farmerben csak nem aludhatok, így hát így maradtam.

Kiléptem a helyiségből Harry az ágyon ült amikor meghallotta, hogy nyílik az ajtó, rám kapta a tekintetét, és a fedetlen lábaimat kezdte el fixírozni.

-Legalább ne ennyire feltűnően - nevettem és ledobtam a cuccaimat az egyik szekrényre.

-Nem is zavar? - vigyorgott.

-Pasiból vagy te is - magyaráztam.

-Megnézzünk még egy filmet? - kérdezte.

-Megnézhetnénk, de álmos vagyok, mert valaki korán keltett - néztem rá szúrósan, erre kicsit megszeppent, de elmosolyodtam, hogy ne vegye komolyan a haragomat.

-Hát, akkor jó éjszakát - állt fel.

-Neked is - öleltem meg, aztán nyomtam egy puszit az arcára, aztán kiment.

Elhelyezkedtem az ágyban, magamra húztam a takarót, kicsit forgolódtam még, de aztán elnyomott az álom.