12. fejezet / Utolsó csókod kivel volt?/

Sziasztok! Meghoztam az új részt, bár megint csúsztam egy hetet, de van rá okom,  mint mindenkinek nekem is itt a félévi, és még az angol vizsga, szóval alig volt valamire időm bármire is, szóval az íráshoz semmi erőm nem volt.  Remélem tetszeni fog, várom a visszajelzéseket.
Ebben a részben több szemszög lesz!:) Kellemes olvasását..Xx

Lucy Hamilton

December 4-e, eléggé másnapos nap. A tegnapi koncert után az After Party-n senki sem mondott ellent a különféle alkoholt tartalmazó italoknak. Most jön a kérdés, hogy én, hogy kerültem egyáltalán oda?! - A válasz egyszerű a fiúk szerették volna, ha én is jelen vagyok. Egész jól éreztem magam, szerencsém volt találkozni Ed Sheeran-el is, meg még további hírességekkel. A koncertet tekintve fantasztikus volt az egész, megérte az a sok próba az biztos.

Most éppen a reggeli kávémat iszogatom, hogy egy kicsit észhez térjek, szerencsére, most kaptunk egy kis szabadságot, egészen január közepéig, természetesen becsusszan majd pár kisebb koncert és interjú, de nem lesz, nagyon nagy felhajtás, és kevés is lesz belőlük. Még pár napig itt maradunk New Yorkban, aztán megy mindenki amerre lát, én személy szerint visszautazom Londonba, aztán meg ünnepekkor Liverpoolba, hogy a családommal lehessek.

Kis mélázásom után a fürdő mentem és próbáltam magamnak emberi külsőt varázsolni, kisebb - nagyobb sikerekkel, ezt követően magamra kaptam a ruháimat, összeszedtem a fontosabb dolgaimat, és kiléptem az 

ajtón.

 Jól esett kilépni a friss levegőre, kicsit enyhít a jelenlegi kínzó fejfájásomon. Először a Starbucks felé vettem az irányt, vettem magamnak egy kávét, a változatosság kedvéért, aztán a Central Park felé indultam.

Szép lassan megérkeztem a kívánt helyszínre, ahol éltemben most vagyok másodszor, de attól függetlenül imádom ezt a helyet.

Lassan sétálgattam közben láttam néhány párocskát, akik boldogan egymás kezét fogva élvezték egymás társaságát. Valamilyen szinten irigylem az, ilyen embereket, őszintén szólva sosem volt egy normális kapcsolatom, valahogy mindegyikből hiányzott a szikra, három hónapnál tovább egyik sem bírta. Az elején nagy szerelem, aztán meg volt nincs, ezért döntöttem, úgy, hogy nem fogok rögtön belevágni, egy kapcsolatba, ha vannak halvány érzelmein az illető iránt.

Lassan sétálgattam tovább, hirtelen arra lettem figyelmes, hogy valaki a nevemen szólít, az illető irányába fordultam, aki nm más volt, mint Harry.

-Ó, szia - fordultam a fiú felé - hát te? - kérdeztem mosolyogva.

-Ezt, én is kérdezhetnem - nevetett fel - különben csak kiszellőztetem a fejemet - magyarázta, aztán megrázta göndör fürtjeit.

-Én is, ezért jöttem - magyaráztam - hát akkor szia - köszöntem el tőle.

-Várj, nem lenne kedved beszélgetni? - kérdezte.

-Hát ha már, így mondod mért ne - mosolyogtam és elindultam az egyik irányba ő meg mellém férkőzött és úgy dumáltunk.

Harryben az a egyik jó dolog tulajdonsága, hogy bármiről lehet róla beszélni, közvetlen, így nem lép fel az a tipikus kínos csend, nem zavartattuk magunkat, az örültebbnél örültebb dolgokat magyaráztunk egy másiknak, aztán a fiú kitalálta, hogy kérdezz - feleljünk, nem is lett volt ezzel semmi gond, ha nem válaszoltam volna a feltett kérdésére.

-Utolsó csókod kivel volt? - tette fel az utolsó kérdést.

-Niall - vágtam rá hirtelen a választ, a fiú bamba tekintete ébresztett rá, hogy ezt nem kellett volna kikotyogni.

-Te és Niall? - kérdezte meglepve.

-Harry, ezt nem mondhatod el senkinek, az a csók egy tévedés volt - hadartam el.

-Ó, akkor már értem, hogy ki az a titokzatos lány akiről Niall mesélt - húzogatta a szemöldökét, és féloldalasan elmosolyodott.
-Jó váltsunk témát, semmit sem jelentett egyikőnknek, biztos vagyok benne, hogy másról beszélt - vázoltam az elméletemet.
-Ahogy, akarod - mondta és eltértünk erről a helyzetről. Ez kedves volt a göndör fiútól, hogy nem feszegette a témát, szerintem gondolta, majd  ha elmondom, akkor elmondom, vagy ha nem akkor ez van.
Körülbelül délután 4 órakor indulhattunk vissza a szállásra, hát hamar eltelt az idő az biztos.

-Jól éreztem ma magamat - mosolyodtam el a szobám ajtaja előtt.
-Én is - bólintott egyet mosolyogva Harry - Szia Lucy - ölelt meg.
-Szia Harry - a rövid baráti ölelés után elengedtük egymást, én bementem az ajtón, Harry meg ment a maga dolgára.

Harry Styles

Elköszöntem Lucytól, beszálltam a liftbe és megnyomtam a legfelső emeletet jelző gombot. Amikor megállt a lift, gyorsan kipattantam és a lakosztályunk felé siettem, nagyon nehezen kinyitotta az ajtót, aztán egyenesen Niall szobája felé siettem.

-Tudom, hogy ki az a titokzatos lány! - robbantam be a szobába, Niall kicsit megrezzent a hirtelen jövetelemtől, az ölében a gitárja pihent, akkor valószínűleg azon játszhatott.

Niall Horan

A szobámban a gitáromon játszom az egyik lassú dalunkat, mára nem volt jobb tervem, így hát ez lett a programom.

-Tudom, hogy ki az a titokzatos lány! - tőrt rám Harry felspannolva, azt hittem, hogy lefordulok az ágyamról, a hirtelen érkezésétől.
-Mit tudsz? - kérdeztem meglepetten.
-Hogy kiről meséltél - vigyorgott elégedetten.
-De azt, nem is neked meséltem, hanem Liamnek - ráztam meg a fejemet.
-Tudod, Niall még a falnak is füle van - vigyorgott tovább és lepattant az ágyamra.
-Jó tudni - sóhajtottam fel, és tovább pengettem a hangszeren a húrokat.
-Nem is érdekel, hogy honnan tudom? - kérdezte néhány pillanat elteltével.
-Úgyis elmondod - legyintettem egyet.
-Na, szóval - kezdte - magától a lánytól tudom, véletlenül kikotyogta, aki nem más, mint Lucy - magyarázta, az ereimben a vér megfagyott, Harry tényleg nem viccelt.
-Hogyan? - tettem fel a kérdést.
-Találkoztam vele véletlenül a Central Parkban, aztán beszélgettünk, aztán kitaláltam, hogy kérdezz - feleljünk én meg feltettem neki az utolsó kérdésemet, ami nem volt más, mint, hogy kivel volt az utolsó csókja, ő meg rávágta, hogy te voltál az, én meg bambán néztem rá, ő meg elkezdett magyarázni, hogy ez a csók egyikőtöknek sem jelentett semmit meg, hogy csak egy véletlen volt - darálta le a történteket.
-Értem - bólintottam egyet, és a földet fürkésztem.
-Valami rosszat mondtam? - méregetett a tekintetével.
-Nem - ráztam meg a fejemet.
-Hát, akkor én megyek - állt fel Harry.
-Szia - suttogtam és meghallottam az ajtó halk csukódását, szóval megint egyedül vagyok.

Még, hogy nem jelentett semmit az a csók, csak egy tévedés volt?! Minden, okkal történik, akkor ez is. Nem tudom elfejetni, bárhogyan is szeretném, de nem megy..