6. fejezet /Most kezdődik minden/

Hamar eltelt az a bizonyos két hét a turnéig. Ez idő alatt hazalátogattam, Liverpoolba, a családomhoz, jó volt, úgy igazán otthon lenni, jó volt nosztalgiázni a régi szép időkről, sok nevetés, anyu finom sütijei, apu viccei, az öcsém iskolai sztorijait hallgatni, olyan volt, mint egy évvel ezelőtt, összesen három napot töltöttem a szülővárosomban, aztán meg visszatértem Anglia fővárosába, Londonba. A további napokban elrendeztem az utazással kapcsolatos ügyeimet, meglátogattam pár középsulis barátomat, akikkel, mióta végeztünk tartjuk a kapcsolatot, vásároltam néhány ruhadarabot is, találkoztam az új barátaimmal, egyszer meg beugrottunk a srácok próbájára, szóval ez a két hét, így ezzel a sok dologgal elég rövidnek tűnt. A csomagjairól beszélve nem pakoltam sok mindent, mert úgyis sokfelé megyünk majd és ha eltudok majd szabadulni, a fiúk mellől, akkor majd beszerzem azokat a dolgokat, amikre majd szükségem lesz.

 ***

Az indulás napján nagyon izgatott voltam, a repülő délután 2-kor Heathrow repülőtérről, a fiúk menedzsere tájékoztatott arról, hogy a statiszták közül, csak én fogok a fiúkkal egy gépen utazni, ennek az a magyarázta, hogy az asszisztensnek, mármint most jelenesetben nekem, mindig a megbízójával kell lenni, most pontosabban az öt megbízómmal.

A konyha felé vettem az irányt, most fogyasztom el az utolsó turné előtti reggelimet, jó ez nagyon hivatalos volt, szóval egy egyszerű reggeli mellett döntöttem, ami nem más volt, mint müzli.
Szép lassan megettem az adagomat, aztán a fürdőszobába siettem, elvégeztem az szokásos reggeli teendőimet, aztán magamra kapva az egyik köntösömet, a szekrény felé vettem az irányt, ahol tegnap előkészített összeállításom várt.
Felvettem egy fekete csőnadrágot, egy laza szürke pulóvert, rá meg egy nagyobb piros sálat, lábbelinek az egyik fekete bokacsizmámat választottam. Kiegészítőként egy szív alakú nyakláncot, egy gyűrűt, és egy karkötőt vettem magamra.

Az egyik kisebb fekete táskámba összekészítettem a fontosabb dolgaimat, még csak fél 12 volt, szóval még van körülbelül egy órám indulásig. Időtöltés képpen felnéztem a közösségi oldalakra, már  jó ideje nem jártam ezeken, így ezekkel foglalkoztam fél órát, az idő másik felét, zenehallgatással töltöttem, befejezés gyanánt körbejártam a kis lakásomat, mindig ezt szoktam csinálni, mikor hosszabb ideig vagyok távol, bármilyen furcsán is hangzik az itteni dolgok közül az ágyam fog a legjobban hiányozni, mert már annyira megszoktam, hogy először nehezen tudom megszokni az új fekvőhelyeket, vannak ilyen furcsa szokásaim, bár ember vagyok nemde?!

Előkaptam a kulcsaimat és bezártam a jelenlegi otthonomat, még múlthéten másoltattam le a kulcsaimat, mert azt odaadom az egyik szomszédomnak, akivel nagyon jó barátságot ápolok, hogy nézzen néha be, hogy minden rendben e van.

Gyorsan tőle is elbúcsúztam és aztán kiléptem a társasházból, és gyorsan fogtam egy taxit, mivel a reptér a város másik felén van, mint, ahol én élek.

Lediktáltam a kívánt címet, aztán gázt adott a sofőr, az út hosszúságára tekintve, elkezdtem zenét hallgatni, közben az ablakon át figyeltem a, híres brit fővárost.

***

A gépre elég nehezen tudtunk felszállni, mert az öt fiút nem akarták elengedni a rajongóik, néhány lány önkívületi állapotba esett, furcsa volt ez látni, mert én, ilyen fajta rajongást, nem tudnék kezelni, nagy szemekkel figyeltem a sok-sok lányt, akik hatalmas feliratú táblákkal kiabálták a kedvencük nevét, közben sok lány sírt is, mikor meglátta imádott kedvenceit. Az összes srác nagyon kedves volt, próbálták teljesíteni a kérések, ameddig az időbe belefért.

-Most már indulniuk kell a fiúknak!-jelentette ki Paul, ekkor tört ki a tömeghisztéria. A banda nagy nehezen utat tört az említett személy segítségével és még néhány emberrel karöltve, én meg követtem őket. Ezek után becsekkoltunk, és felszálltunk a magángépre, mindenki kényelmesen elhelyezkedett és becsatolta az övet, amíg a légi jármú el nem érte a kívánt magasságot, normál hangnemben beszélgettünk, de utána Louis ordította el magát.

-Unatkozom!-kiabált hisztérikusan és kicsatolta az övét.

Remélem tetszett!:) Bocsánat, hogy ilyen későm hoztam, de csak így volt időm:/ Na szóval köszönök szépen mindent, a komikat, a 9 feliratkozót és a több, mint 1200 oldalmegjelenítést*-*

Várom a visszajelzéseket!..Xx

5. fejezet /Party/

A zene hangosan szólt, a fények világítottak, az emberek a ritmusra táncoltak, avagy csápoltak a Dj-nek.
Voltak olyanok is, akik már ezt sem tudták, hogy hol vannak, közéjük tartozott Zayn is, de Harryt sem kellett félteni, bár ő valamivel jobb állapotban volt, mint a másik fiú. Samantha és Taylor leléptek, mert eléggé egymásra találtak, de csak elmondásuk szerint barátok, na majd meglátjuk. Niall és én a bárpultnál iszogattunk, én egy koktélt szürcsölgetek, a szöszi srác, meg valami erősebbet iszik.
-Tetszik a buli?-kérdezte az ír fiú.
-Fogjuk rá, bár nem ártana egy kicsit táncolni-válaszoltam a kérdésére.
-Akkor itt a megfelelő alkalom-pattant oda hozzánk Harry.
-Te és a tánc?-kérdeztem kacagva, elég bután nézett rám a fiú.
-Jaj, hisz már alig állsz a lábaidon-céloztam a jelenlegi állapotára.
-Jól vagyok. Na gyere!-nézett rá kiskutya szemekkel, Niallre pillantottam, aki csak bólintott egyet, jelezve, hogy ellesz majd nélkülem is.
-Akkor legyen-álltam fel a helyemről és bementünk a hatalmas tömegbe.

Bár a göndör hajó fiú kicsit tántorgott, de kifejezetten nem mozgott rosszul, most legalább nem taposnak szét, mert már jó párszor kifogtam két ballábas srácokat.
-Egész jól mozogsz-jegyeztem meg.
-Kösz-vigyorgott.
-Nem néztem volna ki belőled, láttam néhány koncertfelvételt, néha elég érdekes volt a mozgásod-jegyeztem meg kacagva.
-Azt mondták, hogy ugráljuk és ne kérdőjelezd meg a tánctusásomat-jelentette ki komolyan aztán elnevette magát.
-Soha többé-nevettem el én is magamat.

 A Dj számot váltott, nem olyan stílusú volt, mint az előző, hanem valamivel érzékibb zenét, a fiú kapott az alakalmon és szorosan hozzám simult, így folytatjuk a táncolást, ez volt az utolsó, amit végig táncoltunk, mert már elég sok időt eltöltöttünk ott.

Visszamentünk a bárpulthoz, Niallt már nem találtuk ott..Senki sem volt sehol, így akkor továbbra is ketten maradunk. A táskámhoz nyúltam és megnéztem, hogy mennyi az idő, a kijelző hajnali fél 4-et mutatott, mindenesetre jól elment az idő, de nem bánom.
-Harry én elindulok-mondtam és magamra kaptam a kardigánomat, amit még otthon bekészítettem.
-Én is, hazakísérjelek?-kérdezte.
-Nem kell, majd egy taxi hazavisz-feleltem.
-De ilyenkor már nem biztonságos-magyarázta.
-Harry, nem vagyok már kislány, tudok vigyázni magamra-nevettem.
-Akkor is-tiltakozott, hát tényleg nem tudom lerázni a srácot.
-Jó legyen, de induljunk el, mert még aludni is szeretnék-intettem a kijárat irányába.
-Ez a beszéd-felelte nevetve és elindultunk.

-Taxi vagy gyaloglás?-kérdezte, mikor elhagytuk a szórakozóhelyet és megmenekült a fotósoktól, mert már kint tárt karokkal várták őt, szóval ezért én mentem ki először, nem hiányoznak a a pletykák.
-Gyaloglás-válaszoltam.
-Merre laksz?-kérdezte.
-Nem messze-feleltem és elindultam a hazafelé vezető út irányába. Beszélgettünk közben mindenféléről, bár Harry hangján és néha a felfogásán lehetett érezni, hogy nem józan, bár körülbelül én is ilyen lehettem, csak néhány szinttel jobb állapotban voltam.

-Na megérkeztünk-mutattam a társasház felé.
-Jó éjt Lucy-ölelt magához, és aztán adott egy puszit a homlokomra, kicsit meglepett.

-Neked is Harry-léptem be a házba.

Remélem tetszett, bár nem sikerült hosszúra, de ennyi időm volt, és tovább nem akartalak megváratni titeket! Mindenesetre várom a komikat és a pipákat:) Ha tetszik a sztori, akkor iratkozz fel;) Chatbe is írhattok:) Xx

4. fejezet /Találka/

-Menjünk a London Eye-ra!-könyörgött Emily már vagy 5 perce, őszintén szólva senkinek sem volt kedve hozzá, de őt ez nem nagyon izgatta.
-Jó akkor felmegy veled az aki szeretne-adtam meg neki az egyszerű választ.
-Mi megyünk!-mondta Louis, Greg, Sam, Niall, Liam és Taylor, mondhatni majdnem mindenki.
-És veletek mi lesz?-kérdezte Louis.
-Csak valahogy elleszünk-adta meg az egyszerű választ Zayn. A többiek elindultak a hatalmas óriáskerék irányába, én meg ott maradtam Harryvel és Zaynnel.
-Te mért nem mentél velük? Általában a lányoknak tetszeni szokott-gondolkodott el a göndör hajú fiú.
-Már nagyon sokat voltam, így már annyira nem köt le. És ti mért nem mentetek?
-Nekem nincs kedvem-mondta Zayn, miközben rágyújtott egy szál cigarettára.
-Nekem sincs-válaszolta Harry, ezennel beállt a kínos csönd, utálom az ilyen pillanatokat.

-Várjátok már a turnétokat?-próbáltam belekezdeni valamilyen társalgásba.
-Nagyon, sok rajongóval találkozhatunk és sok helyre eljuthatunk, na meg persze a lányok-mosolygott Harry.
-Én is ugyanezt tudom mondani, mint Harry, bár a barátnőm eléggé fog hiányozni-mosolyodott el halványan Zayn.
-Sajnálom-néztem a fiúra, aki halványan rám mosolygott.
-Srácok sétálhatnánk mert idefagyok?-kérdeztem dideregve.
-Persze-mondák és elindultunk, így már valamivel jobban ellehetett viselni a hideg időjárást.

-És visszaérve Zayn kapcsolatára, neked van barátod?-kérdezte spontán Harry.
-Most nincsen-válaszoltam röviden.
-És, mért nincs?-kérdezősködött tovább a fiú.
-Nincs rá időm, eddig a suli játszott közre, aztán meg egy másik előadónak a turnéja, most meg a tiétek-magyaráztam.
-Értem-bólintott.
-Meglepődtél, mikor kiderült, hogy mi vagyunk az a bizonyos banda?-kérdezte Zayn.
-Kicsit, nem gondoltam volna, hogy egy világhírű bandához felvesznek-elmélkedtem.
-Köszi a bókot-nevetett Harry.
-Máskor is-kacsintottam a srác felé.

Még beszélgettünk mindenféléről, ami épp eszünkbe jutott, az idő nagyon gyorsan ment, a bájcsevejt Harry telefonja zavarta meg.
-Lou hívott, keresnek minket-magyarázta.
-Akkor menjünk vissza-mondtam és elindultunk visszafelé.

***

Már beesteledett, de még mindig tudtunk valamiről dumálni, így tízen. Az előbb megálltunk a Nando's-nál, mert éhesek lettünk, de utána tovább folytattuk London utcáin a bóklászást. Nagyon jó volt a hangulat. Néhány rajongó felismerte a fiúkat, ezért a srácok csináltak velük pár képet és autogramokat osztogattak, meg beszéltek velük pár szót. Jó volt látni ezen az öt fiún, hogy tényleg szeretik a rajongóikat. Mi addig, amíg a banda a rajongóival foglalkozott folytattuk a beszélgetést, aztán a többiek is csatlakoztak, miután elmentek a rajongók. 

-Van egy ötletem!-kurjantott fel Harry.

-Na mondd Hazza!-szólt Liam.

-Elmehetnénk bulizni, ha már így együtt vagyunk-vázolta az ötletét.

-DJ MALIK!-ordított egyet Zayn, mire elég sok szempár ránk szegeződött, szerencsére tinik közel távol sem voltak.

-Jó ötlet-folytatta Louis.

-PARTY HARD!-folytatta az ordítozást Greg. Na ezek tényleg beindultak a buli szó hallatára.

-Csajok benne vagytok?-fordult felénk Niall.

-Még szép-mondta Sam, mi ketten Emilyvel mosolyogva bólintottunk a szőkeségnek.

-Akkor lediktálom a címet-magyarázta Harry, én meg bepötyögtem a telefonomba a buli helyszínét.

-Tizenegykor ott találkozunk-jelentette ki Zayn mindenkinek. Gyorsan mindenki elköszönt a másiktól, bár háromnegyed óra múlva, úgyis újra együtt lesz a tízes, de ez  nem zavart minket

Leintettem egy taxit, gyorsan elhadartam a címemet és elindultunk. Az út elég döcögős volt, így nagyon gyorsan kell majd összekészülődnöm.

Belépve a lakásba a fürdőbe indultam, vettem egy jó meleg zuhanyt, ez most elég jól esett az átfagyott testemnek. Magamra kapva a fehérneműimet .mentem a szekrényem felé. Körülnéztem a hatalmas ruhakupacom, hosszas bambulás után. egy fekete ruhát, ami felső részénél arany színű gyöngyökkel volt díszítve, egy fekete magassarkút kaptam magamra. A sminkemet valamivel erősebbre készítettem el, mint általában.

Az egyik kisebb táskámba összeszedtem a fontosabb dolgaimat és beleraktam egy kardigánt is, ha fáznék.

Gyorsan raktam magamra egy kis parfümöt, majd megnéztem magamat a tükörben. Így jó leszek - állapítottam meg.

Bezártam a lakást, és az utcára kiérve leintettem egy taxit, mert eléggé késésben voltam, lediktáltam a szórakozóhelynek a címét, aztán elindult a járgány. Nem volt valami messze az út körülbelül 10 perces lehetett.

Kiszállva a járműből a bulihelyszínéhez tipegve nézegettem az érdekesebbnél érdekesebb alakokat, némelyik jól kiütötte magát.

A bejárathoz közeledve megláttam a kilenc személyt, szóval elkéstem vagy ők jöttek korán, mondjuk inkább az előbbi.

-Sziasztok-mosolyogta rájuk.

-Késtél-mondták nevetve.

-Dugó volt-magyaráztam.

-Én is ezt mondanám-mondta nevetve Samantha.

-Jól van menjünk már be!-feszengett Harry és elindult a bejárat felé, mi  pedig, mint a jó gyerekek követtük őt.

Sziasztok!:) Remélem tetszett a rész:) Köszönöm az előző részhez az  5 kommentet !:] Nagyon örültem neki:) Továbbá a 8 feliratkozót és a pipákat, nagyon boldog vagyok:) Most se felejtsétek el egyiket sem!:) Xx

3. fejezet /Átlagos napok/

-Szerinted melyik a jobb?-mutattam két ruhát Samantha felé, mint kiderült,  ő egy nagy divat őrült.
-A virágos-felelte mosolyogva.
-Szerintem is-elemezgettem a ruhát.
-Na próbáld már fel!-utasított Emily.
-Jó, megyek már-válaszoltam nevetve és eltűntem az egyik próbafülkében.

-Na milyen?-léptem a két lány elé, és pörögtem egyet.
-Jó áll-mondta mosolyogva Emily.
-Szerintem is-felelte Sam.
-Nekem is tetszik-illegettem magamat a tükör előtt.

Vettünk jó néhány cuccot, aztán beültünk a Starbuck'sba, én szokásomhoz hívem maradtam a hagyományos forrócsokinál. Ott is eltöltöttünk egy kis időt, jókat beszélgettünk. Nagyon megszerettem ezt a két lányt, szerintem jó barátnők leszünk majd.

A plázánál előtt váltak el az útjaink, mindenki ment a saját dolgára, én jelenesetben haza. Egész szép idő volt, az eső nem esett, a napsugarak gyenge sugarai sütöttek, bár ősz van, jobbat nem lehet várni. Szép lassan hazasétáltam, a lakásba belépve a sok szatyor tartalmát elpakolásztam, meg néhány régi ruhát kidobtam.  Kicsit az otthonomat is rendbe szedtem, a családommal is beszéltem telefonom, mert már ezt legalább egy hete nem tettem. 

Az idő elég gyorsan telt, hirtelen már azon kaptam magamat, hogy már teljesen besötétedett. Kis megfigyelésem után a fürdőbe mentem és elvégeztem a szokásos esti teendőimet.

Befeküdtem az ágyamba és bekapcsoltam a tévét, csak kapcsolgattam a csatornák között, de nem találtam semmi érdekeset, a végén valami vígjátéknál ragadtam le, eléggé unalmas volt, és ezért be is aludtam rajta.

***

Négy nap telt, ezek alatt megtudtunk, minden fontos információt, a turné kerek két hét múlva fog kezdődni. Először itt az Egyesült Királyságban, aztán az Egyesült Államokban, és néhány Európai országban.

Ma fogunk találkozni a srácokkal, hogy eltöltsük az "ismerkedős napot".A találkozó helyszíne a Big Ben előtt lesz 3 órakor, most még csak 11 óra van, szóval még bőven időm.
Elsősorban elmentem bevásárolni, mert semmi sem volt itthon, miután hazaértem összedobtam magamnak egy kis kaját.
Ezek után elfoglaltam a fürdő szobát és a szokásosabbnál is többet készülődtem, nem-nem azért mert tetszik valamelyik fiú, hanem, mert "csak" egy világhírű banda oldalán fogok mutatkozni.
A hajamat hagytam, hogy magától száradjon meg, aztán pedig besütöttem, apró kis loknik kerültek a szőke hajzuhatagomba, fújtam rá egy kis hajlakkot, hogy tartósabb legyen a művem.
Ezek után a ruhásszekrényemhez vettem az irányt, elég hűvös van ma, így egy melegebb összeállítást választottam. Egy barna nadrágot, egy fehér felsőt, rá egy sötétkék blézert, egy kockás sálat és egy fekete csizmát vettem fel. A dolgaimat az egyik fekete táskámba pakoltam.

Raktam magamra egy leheletnyi sminket és a kedvenc illatomból fújtam magamra.

Elég jó lett az összkép - méregettem magamat a tükörben, ránéztem az órámra fél 3-mat mutatott, így ideje elindulnom. Bezártam a lakást és kiléptem London forgalmas utcáira, hideg szellő fújt, a nap próbált áttörni a felhőkön, az utam közben érintettem a szokásos kávézómat és megvettem a klasszikus forrócsokimat, útközben elfogyasztottam, így nem fáztam annyira.

A célomhoz 5 perccel hamarabb érkeztem, de láttam már öt alakot ott álldogálni. Ők az én embereim - gondoltam és elindultam feléjük.

 A tippem bejött, a One Direction tagjai voltak, fejükön kapucnit vagy sapkát, és napszemüveget viseltek - gondolom ne legyenek annyira ismerősek az emberek számára.

-Sziasztok!-mosolyogtam rájuk.

-Szia!-köszöntek ők is, amíg nem jöttek a többiek elszórakoztattok egymást, sokat nevettem, főleg Lou miatt, de a többieket sem kellett félteni.

Remélem tetszett a rész:) Köszönök eddig mindent, a 7 feliratkozót, a pipákat és a néhány komit is:] Most se felejtsétek el egyiket sem:)

Ui: Ha szeretnétek chatbe is írhattok;)

Ui2: A következő részekben már a fiúk is sokat fognak szerepelni..!:] Xx

2. fejezet /A banda/

Egy hét telt el azóta, hogy jelentkeztem statisztikának, nem kaptam semmiféle visszajelzést ezzel kapcsolatban. Az a hét és is úgy telt el, mint a többi, munkával, egy helyi butikban dolgozom, és csak hétvégén vagyok szabad. Most éppen a fodrászomhoz tartok, mert már igen rám férne egy hajvágás. 4-re van időpontom, most pontosan háromnegyed van, de nincs messze a szalon, csak néhány utcasarknyira.

***

-És, milyen fazont szeretnél?-érdeklődött a fodrász.

-Rád bízom-mosolyogtam - de ne legyen nagyon rövid-tettem hozzá.

-Rendben, befessem?

-Nem kell-ráztam a fejemet. 

Másfél óráig a hajammal foglalkozott, a végeredmény nagyon jóra sikerült.

-Pont ilyet szerettem volna-méregettem a hajkoronámat a tükörben.

-Örülök, hogy eltaláltam-felelte mosolyogva, ezek után fizettem, és elhagytam a fodrászatot.

Hazafelé tartottam, mikor a telefonom elkezdett csörögni, a kijelzőn egy ismeretlen szám állt.

-Haló?-szóltam bele a készülékbe.

-Jó napot, Lucy Hamiltonnal beszélek?-kérdezte egy lány női hang,

-Igen én vagyok.

-Az állásinterjúval kapcsolatban hívom, felvettük önt, el tudna jönni ugyanoda ahol a felvétel volt?

-Persze, hányra kéne mennem?-kérdeztem és gyorsítottam a lépteimen.

-Most van 6 óra, szóval 7-re megfelel?-érdeklődött.

-Természetesen és köszönöm.

-Rendben, visszahall-köszönt és megszakította vonalat. Nagyszerű felvettek! Pedig eddig abban a hitben éltem, hogy semmi esélyem, de ők mégis, úgy látják, hogy odaillek.

Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy hazaérkeztem, gyorsan előkotortam a táskámból a kulcsaimat, közben felsétáltam a második emeletre, a lakásom felé vettem az irányt, a kulcsot gyorsan a zárba helyeztem és el is fordítottam azt és beléptem, az ajtót gyorsan becsukva a fürdő felé siettem. Lezuhanyoztam, aztán a ruhásszekrényemhez mentem, hosszú keresgélés után magamra kaptam egy cicanadrágot, egy ujjatlan blúzt, rá egy szőrmés kabátot, és egy magassarkút, arany színű kiegészítőket választottam és egy barna kézitáskát.

Gyorsan fújtam még magamra a kedvenc parfümömből, feltettem egy kevés kis sminket is,  még egy gyors pillantást vettem a tükör felé, aztán beledobáltam a táskámba a fontosabb dolgaimat, és elhagytam a lakást.

Fogtam egy taxit és lediktáltam a címet, most valamivel később értünk oda, de még időbe voltam. Kifizettem a fuvart, és az épület felé vettem az irányt, beszálltam a liftbe és megnyomtam a 10.-et jelző gombot, kinyíltak az ajtók a terem felé mentem, ahol még egy hete a meghallgatás volt, benyitottam, 4 velem egykorú ember ült bent, két lány és két fiú.

-Sziasztok-köszöntem és helyet foglaltam az egyik széken.

-Szia-jött egyszerre a válasz.

Néhány perccel később egy nő és egy férfi lépett be hozzánk, azok akik az interjún voltak.

-Üdvözlünk titeket!-köszöntöttek minket mosolyogva, amit mi is viszonoztunk. - Nos, most elmondjuk, hogy kinek mi lesz a dolga-kezdte a férfi. Mint említette, elmondták a feladatunkat, az egyik lány, Emily, ő lesz az stylist segéd, a másik, mármint Samantha, ő smink segéd lesz. A fiúk, Taylor és Greg, ők a koncerteknél lesznek segítők, én meg a bandának leszek az asszisztense, én fogom majd teljesíteni a "kívánságaikat".

-És meglehet tudni, hogy ki az a híres banda?-kíváncsiskodott Emily, igen a hirdetésben nem állt benne, hogy kik lesznek azok.

-Természetesen, csak azért nem árultuk el, mert a rajongóik képesek lennének, jelentkezni, azért, hogy több hónapot együtt tölthessenek a srácokkal-magyarázta a férfi.
-Ne is húzzuk tovább, fiúk gyertek!-ordított egyet a nő, aztán az ajtó kinyílt és öt fiú sétált be rajta, pontosabban a One Direction tagjai. Ez, komoly?! Egy világhírű fiúbanda turnéján fogok dolgozni?! Hát ez most eléggé meglepett.

-Sziasztok-intettek.
-Sziasztok!
-Fiúk-lányok gyertek ide, mert alá kell írnotok pár papírt-szólított a nő. Odamentünk az asztalához, és aláfirkantottuk a papírokat, sok tudnivaló állt benne és szabályok.
-Ti csak ismerkedjetek-mondta a férfi és ezennel elhagyta a két személy a szobát.

Jó fejek voltak a srácok és a "kollégáimmal" is összebarátkoztam, holnap majd a lányokkal elmegyünk vásárolni, aztán meg valamelyik nap Harryvel, Niallel, Zaynnel, Louisval és Liammal fogunk együtt lógni, hogy folytathassuk az ismerkedést.
Bő két órát dumáltunk, de a nagy rész inkább hülyülésből állt, köszönet a banda mókamesterének Louisnak. Beszélgettem mind az öt fiúval, szimpatikusak voltak.

Zárás képen elköszöntünk egymástól és mindenki ment a maga dolgára, én szokás szerint gyorsan taxiba vágtam magam és haza furikáztattam magamat.
Amint beléptem az otthonba, olyan voltam, mint egy hulla, csak az alvásra bírtam gondolni, így gyorsan átvettem a ruhámat és befeküdtem az ágyamba.

Sziasztok:) Remélem tetszett a rész:) Már van 6 feliratkozom nagyon boldog vagyok:) Szavazzatok, komizzatok és iratkozzatok fel!:] Xx

1. fejezet /Statiszta/

-Ezt nem hiszem el!-morogtam, mert lekéstem a buszomat, ezt minden héten legalább egyszer eljátszom, persze mindig, akkor amikor sietek valahova..Ez most sem volt másképp. Statisztákat keresnek egy zenekarnak, az elkövetkezendő turnéjukra, nem áll tőlem annyira távol ez a dolog, mert nyáron is ezt csináltam, és eléggé bejött.
-Taxi!-próbáltam stoppolni kisebb nagyobb sikerrel, a végén egy autó nagy nehezen megállt, beültem a járműbe, gyorsan elhadartam a címet, a sofőr unottan bólintott egyet, aztán gázt adott.

Az autó 10 perc elteltével megállt, gyorsan fizettem, és ki is pattantam. A taxi az épület előtt tett ki közvetlenül. A bejárat felé vettem az irányt, aztán egyenesen a lift felé. A felvétel a 10. emeleten volt. Amint kiszálltam, egy teremhez siettem, amin a 105-ös szám állt. Helyben vagyok.

Benyitottam, hát jó sokan voltak, de őszintén erre is számítottam, max 5 embert fognak felvenni. Helyet foglaltam én is a többiek között..Sorra hívták be a fiúkat-lányokat..Már vagy másfél órája ott ültem, mikor végre én is bejutottam..

Szokásos kérdezz-felekkel indult és odaadtam az életrajzomat..körülbelül negyed órát lehettem bent..
-Majd telefonon értesítünk-zárták le az interjút.
-Köszönöm, viszlát-elhagytam a szobát és egyben a termet is..

Hazafelé vettem az irányt, szerencsére mára már semmi dolgom sincsen, így nem kell sem buszoznom sem taxiznom. Még gyorsan útba ejtettem egy Starbuck's-ot. Rendeltem egy fehér forrócsokit és helyben el is  fogyasztottam a meleg italt.

Ezek után tényleg hazaindultam a lépteimet gyorsítottam, mert az eső kicsit elkezdett szemerkélni, bár ez itt Lononban természetes, megszokhattam már volna, így 18 év alatt, hogy bármikor eleredhet az eső, és van, hogy hetekig is megállás nélkül hullik a felhőkből.
Szerencsére időben hazaértem, így nem áztam agyon, de eléggé átfagytam.
Gyorsan ledobtam a lábamról a bokacsizmámat, és a fürdőbe mentem, megnyitottam a vizet és hagytam, hogy megteljen teljesen a kád, raktam bele habfürdőt is, hogy teljesen el tudjak lazulni. Lekapkodtam magamról a ruhákat és a kádba ereszkedtem, jól esett az átfagyott testemnek ez a jó meleg víz, kényelmesen elhelyezkedtem, aztán lecsuktam a szemeimet.

Sziasztok:) Remélem tetszett:) Már van 3 feliratkozóm, nagyon örülök:) Komizzatok, szavazzatok és iratkozzatok fel:33 xx

Prológus

Mért van az, hogy olyanok vagyunk mint a tűz és a víz?!

Te vagy a mágnes egyik fele én meg a másik..

Egyszer taszítjuk egymást aztán meg vonzzuk egymást..

Te fekete én fehér..

Te különleges én átlagos..

Mért szeretünk bele olyan emberbe akibe nem kéne?!

Ő meg csak játszadozik, amilyen kedve van olyan velem..

Hittem neki, de elvesztette a bizalmamat...

Talán sosem leszek elég erős, hogy ellenálljak neki..sőt biztos..és ezt ő is tudja..tisztában áll azzal, hogy miket tud kiváltani belőlem..

Talán el kéne menni jó messzire, ahol nincs Ő.

Új emberekkel megismerkedni új barátokra szert tenni és talán megtalálni azt az embert akit meg kell majd egyszer..

De itt tudom őket hagyni, a barátaimat, az életemet, a családomat?!

Bár ilyen az élet sokszor vannak akadályok, de át kell őket ugrani..

Egy jó mondás: Ha citromot ad az élet készíts limonádét. 

Én is így fogok tenni..

Elhagyom a problémákat..

Nem, nem menekülök, csak változást akarok..

Remélem tetszett az ízelítő:) Ez a részlet a történetben is benne lesz kicsit jövőbe tekintés volt:) Komizz és szavazz ja és iratkozz fel;) Köszönöm..xx