Helyzetjelentés

A részt nem tudom, mikor fogni tudni meghozni, mivel eléggé összejöttek a dolgaim, de amikor lesz idő, akkor már fent is lesz!
Nem akarok csalódást okozni nektek.
Puszillak titeket...Xx

13. fejezet /Pletyka/

Sziasztok! Meghoztam az új részt, mint ahogy látjátok!:D Mizujs veletek, milyen lett a félévitek? A részről csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy nekem eddig ez tetszik a legjobban, azért is, mert most kezdenek majd bonyolódni a szálak. Továbbá várom a kommetjeiteket, mivel eléggé lehangol, hogy alig írtok, de nem is szeretnék komment határt megszabni, mivel szerintem az megvesztegetés, szóval hajrá!;) Sorry, hogy pénteken  nem raktam fel, de elmentem az egyik barátnőmmel vásárolni, aztán meg átmentem egy másik barátőmhőz. Ja és még annyit aki látat A kör c. filmet az egy kicsit jobban megfogja érteni. Kellemes olvasást..Xx

Lucy Hamilton

A telefonom csilingelő hangjára ébredtem, immár az otthonomban, tegnap érkeztünk vissza Ney Yorkból. Kitapogattam a mobilomat, az éjjeliszekrényemen, aztán hunyorogva a kijelzőt kémleltem, Harry nevét jelezte a készülék.
Nagy nehezen felvettem a telefont, a fülemhez helyzetem, a hangja más volt, mint eddig, kissé ingerültnek véltem felfedezni, valami, olyant magyarázott, hogy sürgősen találkoznunk kell, lediktálta a címét, hogy ma mindenképpen menjek el hozzá, csodás megvan a mai programom is. Reggel 8 óra van, az álom is kiment a szememből, szóval az a választásom maradt, hogy felkelek.
Kivánszorogtam az ágyamból, a konyha felé vettem az irányt, lefőztem a szokásos reggeli kávémat, leültem az egyik fotelbe és csendben megiszogattam a gőzölgő csésze tartalmát.
Ezek után a fürdőbe mentem elvégeztem a szokásos dolgaimat, aztán a gardróbomba mentem, kivettem egy laza összeállítást, mivel különösebb helyre úgysem indulok, mondjuk ha egy One Direction rajongó lennék, akkor most mennék álmaim egyik hercegéhez, de engem ez a veszély nem fenyeget.
Magamra kapkodtam a kívánt darabokat, aztán egyszerűen  összefogtam a hajamat

Sminkelni nem sminkeltem, csak fújtam magamra az egyik parfümömből, aztán késznek nyilvánítottam magam. 

Gyorsan még beiktattam egy rövid reggelit, aztán felkaptam a csizmámat a lábamra, felvettem a kabátomat, sapkában. és a táskámat, kiléptem a lakásból, gondosan bezártam az ajtót, aztán lépcsőházon végigrobogva kiléptem az utcára.

Sietősen fogtam egy taxit, és ledaráltam Harry lakcímét, a sofőr unottan bólintott egyet aztán gázt adott, és elindult a jármű.

A hosszú út volt, mivel a göndör hajú barátom a kertvárosban lakik, én meg a belvárosban élek.

Mikor megérkeztünk kifizettem az utar, adtam egy kis borravalót, aztán kiszálltam a fekete járműből, ami közvetlenül a ház alatt rakott ki.

Harry otthona kívülről is hatalmasnak látszott, az épületet hatalmas kerítés zárta el, középen meg egy óriási vaskapu állt. Odasétáltam ahhoz, megnyomtam a kapu csengőt, néhányat csörgött aztán a fiú beleszólt.

-Igen? - hangzott a készülékből a hangja.

-Lucy vagyok - hadartam, a kapu zára kinyílt én meg beléptem, aztán gondosan becsuktam magam mögött azt. A bejárati ajtó felé sétáltam, amiben már Harry ácsorgott.

-Szia - köszöntem neki mikor odaértem hozzá.

-Gyere be - intett, beléptem, az egész háznak olyan tipikus Harry Styles-os stílusa, modern berendezés, világos volt az egész, tetszett a látvány.

-Szép - biccentettem.

-Kösz - mondta és a nappali felé sétált én meg szorosan a nyomába voltam. -Ülj le - mutatott az egyik fotelre, - miután levettem a sapkámat és a kabátomat - helyet foglaltam aztán a fiút figyeltem, valami újságfélét elővett az egyik komódból, aztán a dohányzóasztalra csapta, aztán helyet foglalt ő is.

-Mért kellett idejönnöm? - kérdeztem tőle, dühtől izzó tekintetét rám emelete, aztán az újságért nyúlt és odaadta nekem.

-Ezért! - szólt keserű hangom és a magazinért  nyúlt és átadta nekem. A címlapra meredtem, amin hatalmas piros betűkkel az alábbi szalagcím állt: Harry Stylesra rátalált a szerelem?! Miután végigfutottam a tekintetemmel a rövid lényegre törő sort, a képet méregettem, bárhogy is néztem azon mi szerepeltünk, a Central Parkbn készült, - egy elég jó pillanat képet örökítettek meg, mert mindketten nevettünk valamin -  belelapoztam a pletykalapba, a szokásos sablonos szöveg állt benne. Ingerülten az asztalra csaptam a szennylapot, felálltam és elkezdtem fel-alá járkálni a helyiségben.

-Akkor, ezért méregettek engem szánalmas pillantásokkal a kis csajok - motyogtam magamban. -Harry mi lesz? - fordultam a srác felé.

-Majd az interjúkon majd, úgyis kérdezni fognak rólad, majd akkor elmagyarázom, hogy csak barátok vagyunk - magyarázta.

-Jó és addig mi lesz? - fújtattam.

-Ugyanaz, mint volt maximum nem találkozunk - mondta.

-Rendben, ennyi? - indultam ki a szobából.

-Még van valami - kezdte.

-Hallgatlak.

-Niall megőrült - jelentett ki halál komoly arckifejezéssel.

-Mit csinált? - vontam fel a szemöldökömet.

-Üldözési mániája van, azt hiszi, hogy leakarlak csapni a kezéről, hisz tudja, hogy találkoztunk és a sajtó ha már meglátnak egy nő nemű egyeddel már rögtön a barátnőmnek titulálják  - vázolta a helyzetet.

-Ez nap már rosszabb nem is lehet - szívtam be a levegőt, aztán kifújtam azt.

-Sajnálom - közeledett felé Harry.

-Nem a te hibád, de nekem most mennem kell - köszöntem el tőle.Csendben kikísért a bejárati ajtóhoz, aztán kinyitotta azt, hiba volt, hatalmas vaskapu előtt újságírók és fotósaik özönlöttek.

-Maradj még, talán elmennek - zárta vissza a nyílászárót.

-Ez még rosszabb, mint gondoltam - csúsztam le a parkettára és felhúztam a lábaimat és karjaimat összefontam rajta, erre a cselekedetemre Harry is letelepedett mellém.

-Honnan tudják, hogy itt vagyok? - kerestem a smaragdzöld tekintetét.

-Valószínűleg követtek idáig - bámult maga elé.

-Figyelj én nem szeretném azt, hogy Te és Niall miattam legyetek haragban - szóltam halkan.

-Majd lenyugszik, két nap és rendbe jön- vigyorodott el, gondolom, akkor már sokszor tapasztalhatták az ír fiúnál a haragtartás idejét.

-Hát akkor jó, meddig maradnak ezek a piócák? - utaltam a paparazzikra.

-Változó - sóhajtott.

-Csodás - motyogtam és lehunytam a szemeimet néhány pillanatra, az fejemet a falnak támasztottam a gondolataim cikáztak az elmémben. Minden miattam van, ha nem vagyok, akkor nem hívom fel - én is - Harryre a sajtót, meg persze magamra, Niallt nem bántom meg, csak egy turnénak indult az egész, de most már egy valóságshownak nevezhető helyzetbe keveredtem.

-Ha azon gondolkozol, hogy a Te hibád, akkor ne magadra hárítsd - szakította meg a gondolat menetemet a göndör hajú srác. -Ilyen az éltünk nem okolhatunk téged - simította meg a karomat meleg kezeivel. Nem tudtam erre a kijelentésre reagálni, tény, hogy nem tudom visszatekerni az időt, de nem tudok semmit és nem is értem, mert még sosem kerültem, ilyen helyzetbe. Két tűz között, ilyennek nevezhető most az életem.

-Gyere - állt felém nyújtotta a jobbját, hogy felhúzzon, tétován megfogtam azt és felálltam. - Ha már, így itt ragadtunk csinálhatnánk valamit - mosolygott, elterelő hadművelet, eddig jól  megy neki.

-Oké - bólintottam.

-Szeretnél filmezni? - kérdezte.

-Legyen - mosolyodtam el, és helyet foglaltam a tévé előtti kanapén. Kinyitott egy üveges szekrényt, amiben szép sorrendben sorakoztak a különféle DVD-k.

-Mit nézzünk? - nézett fel.

-Válassz - feleltem, néhány perc elteltével visszajött és betette a DVD lejátszóba a kívánt filmet, aztán helyet foglalat mellettem és elindította a lejátszót. A képernyőn  A kör című felirat díszelgett, szóval akkor horrort választott.

-Jó lesz? - kérdezte nevetve.

-Jó  - nevettem vele együtt, aztán a tévé képernyőjére meredtünk, némely részeknél behunytam a szemeimet, erre cselekedetemre Harry halkan kuncogott. hát, így állunk, akkor most én jövök. Csendben előhalásztam a telefonomat, és rányomtam a fiú számára és elkezdtem csörgetni, hangosan elkezdett szólni a telefonja, kicsit megrezdült a csöndben, és elindult a telefonért, szerencsére volt annyi eszem, hogy lerejtettem a számomat, és amire odaért a mobiljáért lenyomtam azt, ez körülbelül eljátszottam ötször, de már látszott rajta, hogy kezd benne felmenni a pumpa. A filmnek lassan vége lett, túléltem, mondjuk a fiút kissé felidegesítettem, de ez most mellékes.

-Ki hívogat engem folyton rejtett számon? - méregette az iPhone-ja kijelzőét, nehezen visszatartottam a nevetésemet.

-Samara  - néztem rám, értetlenül rám nézett, akkor már nem bírtam elfogott a röhögőgörcs.

-Szóval, így állunk - nézett rám ravaszul - 5 másodperced van, hogy menekülj - figyelt önelégül vigyorral, felpattantam és elkezdtem az emeletre rohanni, nem ismertem a házat, így csak benyitottam az egyik szobába, történetesen Harry hálószobájába, megláttam a hatalmas gardróbot és bemásztam oda. A ruhák a friss illata terjengett ott, de ezt nem tudtam sokáig tanulmányozni, mivel hallottam, hogy valaki a hálóban sétál, vagyis Harry. 

-Tudom, hogy itt vagy valahol - nevetett fel ördögien, a résen figyeltem mozdulatait, benézett az ágy alá, függöny mögé, és hasonló búvóhelyekre.

-Akkor már csak a gardróbba lehetsz - nevetett fel rekedten és elindult, a résen láttam, hogy ideért, és kinyitotta az ajtót, aztán megláttam vigyorgó arcát.

-Nahát, itt vagy - nevetett tovább, és kihúzott onnan, úgy hogy elvesztette az egyensúlyomat és ráestem, nem bírtam sírtam a nevetéstől, kezeimet mellkasán tartottam, kicsit érdekes szituációba kerültünk, de ez most nem jutott el egyikőnk agyáig sem.

-Tetszik ez helyzet - hagyta abba a nevetést, és engem fürkészett zöld szemivel, hogy vajon, hogy reagálom majd le a kijelentését.

-Akkor élvezd ki még azt a párpillanatot még, amíg felállok - kacsintottam rám, lemásztam róla, aztán megálltam mellette, jobb kezemet felé nyújtotta és felhúztam őt is.

-Többször kéne elbújnod a gardróbomban - vigyorgott kajánul, ezen mosolyogva megcsóváltam a fejemet és kiléptem a halószobából.

A nap további részét végigökörködtük, készítettünk magunknak ebédet - mivel nem tudtunk rendelni -, aminek körülbelül másfél óra kell, de mi megcsináltunk két és fél óra alatt, de a végeredmény egész jó lett.

Ahhoz képest, milyen rosszul indult ez nap, olyan fantasztikus is lett belőle, elfeledtem a problémákat, és csak a pillanatnak éltem.

Este 8 felé kinéztem az ablakon, a fotósok még mindig ott táboroztak a kapu előtt, de már jóval kevesebben.

-Maradj itt éjszakára, nyugi van vendég szoba - nevetett.

-Biztos? - néztem rá.

-Igen - nevetett, aztán elirányított merre van az a bizonyos szoba.

-Tudsz adni egy felsőt aludni?  - kérdeztem.

-Persze - mondta és átsietett a saját szobájába én pedig szorosan a nyomában voltam, keresgélt egy kicsit aztán a kezembe nyomott egy Ramones - os pólót. - Megtarthatod - kacsintott.

-Azt állítják az az egyik kedvenc felsőd - néztem rá meglepetten.

-Még van belőle plusz kettő - kacsintott és kiléptünk a szobából 

 

-Különben kösz, hogy itt maradhatok és a pólót is - mosolyodtam el.

-Szóra sem érdemes - legyintett.

Beléptem a vendégszobába és az ottani fürdődőszobába, elvégeztem az esti dolgaimat - megjegyezném elég pasis illatom van - utána felkaptam magamra a ruhákat. A Harrytől kapott póló combközépig ért nekem, de farmerben csak nem aludhatok, így hát így maradtam.

Kiléptem a helyiségből Harry az ágyon ült amikor meghallotta, hogy nyílik az ajtó, rám kapta a tekintetét, és a fedetlen lábaimat kezdte el fixírozni.

-Legalább ne ennyire feltűnően - nevettem és ledobtam a cuccaimat az egyik szekrényre.

-Nem is zavar? - vigyorgott.

-Pasiból vagy te is - magyaráztam.

-Megnézzünk még egy filmet? - kérdezte.

-Megnézhetnénk, de álmos vagyok, mert valaki korán keltett - néztem rá szúrósan, erre kicsit megszeppent, de elmosolyodtam, hogy ne vegye komolyan a haragomat.

-Hát, akkor jó éjszakát - állt fel.

-Neked is - öleltem meg, aztán nyomtam egy puszit az arcára, aztán kiment.

Elhelyezkedtem az ágyban, magamra húztam a takarót, kicsit forgolódtam még, de aztán elnyomott az álom.

12. fejezet / Utolsó csókod kivel volt?/

Sziasztok! Meghoztam az új részt, bár megint csúsztam egy hetet, de van rá okom,  mint mindenkinek nekem is itt a félévi, és még az angol vizsga, szóval alig volt valamire időm bármire is, szóval az íráshoz semmi erőm nem volt.  Remélem tetszeni fog, várom a visszajelzéseket.
Ebben a részben több szemszög lesz!:) Kellemes olvasását..Xx

Lucy Hamilton

December 4-e, eléggé másnapos nap. A tegnapi koncert után az After Party-n senki sem mondott ellent a különféle alkoholt tartalmazó italoknak. Most jön a kérdés, hogy én, hogy kerültem egyáltalán oda?! - A válasz egyszerű a fiúk szerették volna, ha én is jelen vagyok. Egész jól éreztem magam, szerencsém volt találkozni Ed Sheeran-el is, meg még további hírességekkel. A koncertet tekintve fantasztikus volt az egész, megérte az a sok próba az biztos.

Most éppen a reggeli kávémat iszogatom, hogy egy kicsit észhez térjek, szerencsére, most kaptunk egy kis szabadságot, egészen január közepéig, természetesen becsusszan majd pár kisebb koncert és interjú, de nem lesz, nagyon nagy felhajtás, és kevés is lesz belőlük. Még pár napig itt maradunk New Yorkban, aztán megy mindenki amerre lát, én személy szerint visszautazom Londonba, aztán meg ünnepekkor Liverpoolba, hogy a családommal lehessek.

Kis mélázásom után a fürdő mentem és próbáltam magamnak emberi külsőt varázsolni, kisebb - nagyobb sikerekkel, ezt követően magamra kaptam a ruháimat, összeszedtem a fontosabb dolgaimat, és kiléptem az 

ajtón.

 Jól esett kilépni a friss levegőre, kicsit enyhít a jelenlegi kínzó fejfájásomon. Először a Starbucks felé vettem az irányt, vettem magamnak egy kávét, a változatosság kedvéért, aztán a Central Park felé indultam.

Szép lassan megérkeztem a kívánt helyszínre, ahol éltemben most vagyok másodszor, de attól függetlenül imádom ezt a helyet.

Lassan sétálgattam közben láttam néhány párocskát, akik boldogan egymás kezét fogva élvezték egymás társaságát. Valamilyen szinten irigylem az, ilyen embereket, őszintén szólva sosem volt egy normális kapcsolatom, valahogy mindegyikből hiányzott a szikra, három hónapnál tovább egyik sem bírta. Az elején nagy szerelem, aztán meg volt nincs, ezért döntöttem, úgy, hogy nem fogok rögtön belevágni, egy kapcsolatba, ha vannak halvány érzelmein az illető iránt.

Lassan sétálgattam tovább, hirtelen arra lettem figyelmes, hogy valaki a nevemen szólít, az illető irányába fordultam, aki nm más volt, mint Harry.

-Ó, szia - fordultam a fiú felé - hát te? - kérdeztem mosolyogva.

-Ezt, én is kérdezhetnem - nevetett fel - különben csak kiszellőztetem a fejemet - magyarázta, aztán megrázta göndör fürtjeit.

-Én is, ezért jöttem - magyaráztam - hát akkor szia - köszöntem el tőle.

-Várj, nem lenne kedved beszélgetni? - kérdezte.

-Hát ha már, így mondod mért ne - mosolyogtam és elindultam az egyik irányba ő meg mellém férkőzött és úgy dumáltunk.

Harryben az a egyik jó dolog tulajdonsága, hogy bármiről lehet róla beszélni, közvetlen, így nem lép fel az a tipikus kínos csend, nem zavartattuk magunkat, az örültebbnél örültebb dolgokat magyaráztunk egy másiknak, aztán a fiú kitalálta, hogy kérdezz - feleljünk, nem is lett volt ezzel semmi gond, ha nem válaszoltam volna a feltett kérdésére.

-Utolsó csókod kivel volt? - tette fel az utolsó kérdést.

-Niall - vágtam rá hirtelen a választ, a fiú bamba tekintete ébresztett rá, hogy ezt nem kellett volna kikotyogni.

-Te és Niall? - kérdezte meglepve.

-Harry, ezt nem mondhatod el senkinek, az a csók egy tévedés volt - hadartam el.

-Ó, akkor már értem, hogy ki az a titokzatos lány akiről Niall mesélt - húzogatta a szemöldökét, és féloldalasan elmosolyodott.
-Jó váltsunk témát, semmit sem jelentett egyikőnknek, biztos vagyok benne, hogy másról beszélt - vázoltam az elméletemet.
-Ahogy, akarod - mondta és eltértünk erről a helyzetről. Ez kedves volt a göndör fiútól, hogy nem feszegette a témát, szerintem gondolta, majd  ha elmondom, akkor elmondom, vagy ha nem akkor ez van.
Körülbelül délután 4 órakor indulhattunk vissza a szállásra, hát hamar eltelt az idő az biztos.

-Jól éreztem ma magamat - mosolyodtam el a szobám ajtaja előtt.
-Én is - bólintott egyet mosolyogva Harry - Szia Lucy - ölelt meg.
-Szia Harry - a rövid baráti ölelés után elengedtük egymást, én bementem az ajtón, Harry meg ment a maga dolgára.

Harry Styles

Elköszöntem Lucytól, beszálltam a liftbe és megnyomtam a legfelső emeletet jelző gombot. Amikor megállt a lift, gyorsan kipattantam és a lakosztályunk felé siettem, nagyon nehezen kinyitotta az ajtót, aztán egyenesen Niall szobája felé siettem.

-Tudom, hogy ki az a titokzatos lány! - robbantam be a szobába, Niall kicsit megrezzent a hirtelen jövetelemtől, az ölében a gitárja pihent, akkor valószínűleg azon játszhatott.

Niall Horan

A szobámban a gitáromon játszom az egyik lassú dalunkat, mára nem volt jobb tervem, így hát ez lett a programom.

-Tudom, hogy ki az a titokzatos lány! - tőrt rám Harry felspannolva, azt hittem, hogy lefordulok az ágyamról, a hirtelen érkezésétől.
-Mit tudsz? - kérdeztem meglepetten.
-Hogy kiről meséltél - vigyorgott elégedetten.
-De azt, nem is neked meséltem, hanem Liamnek - ráztam meg a fejemet.
-Tudod, Niall még a falnak is füle van - vigyorgott tovább és lepattant az ágyamra.
-Jó tudni - sóhajtottam fel, és tovább pengettem a hangszeren a húrokat.
-Nem is érdekel, hogy honnan tudom? - kérdezte néhány pillanat elteltével.
-Úgyis elmondod - legyintettem egyet.
-Na, szóval - kezdte - magától a lánytól tudom, véletlenül kikotyogta, aki nem más, mint Lucy - magyarázta, az ereimben a vér megfagyott, Harry tényleg nem viccelt.
-Hogyan? - tettem fel a kérdést.
-Találkoztam vele véletlenül a Central Parkban, aztán beszélgettünk, aztán kitaláltam, hogy kérdezz - feleljünk én meg feltettem neki az utolsó kérdésemet, ami nem volt más, mint, hogy kivel volt az utolsó csókja, ő meg rávágta, hogy te voltál az, én meg bambán néztem rá, ő meg elkezdett magyarázni, hogy ez a csók egyikőtöknek sem jelentett semmit meg, hogy csak egy véletlen volt - darálta le a történteket.
-Értem - bólintottam egyet, és a földet fürkésztem.
-Valami rosszat mondtam? - méregetett a tekintetével.
-Nem - ráztam meg a fejemet.
-Hát, akkor én megyek - állt fel Harry.
-Szia - suttogtam és meghallottam az ajtó halk csukódását, szóval megint egyedül vagyok.

Még, hogy nem jelentett semmit az a csók, csak egy tévedés volt?! Minden, okkal történik, akkor ez is. Nem tudom elfejetni, bárhogyan is szeretném, de nem megy..

11. fejezet /Minden, olyan lesz, mint volt/

Sziasztok, először is mindenkinek Sikerekben gazdag, Új Évet Kívánok! Másodjára köszönöm a kommenteket, nagyon jól estek! Harmadjára már ez a rész meg volt írva előre, szombat hajnali 2-kor született meg, csak nem volt erőm felrakni, de itt van. Negyedjére 19 feliratkozót is köszönöm.

Ötödjére ebben a részben nem csak Lucy szemszögéből fogok írni, ezt csak azért írom, mert igazából nem szeretek több szemszögből írni , de most meg kell mutatnom a másik fél érzéseit is. Nem is szaporítom tovább, kíváncsi vagyok megint a véleményetekre a résszel kapcsolatban. Kellemes olvasást! Xx

Az ajtó halk kopogására lettem figyelmes, szóval megérkezett. Szerencsénkre Em és Sam, nem érkeztek még vissza, szóval nyugodtam megtudjuk majd beszélni a helyzetet.

Lassan az ajtó felé lépkedtem, a kilincset lenyomva kinyitottam a nyílászárót. Ő lazán zsebre dugott kézzel, elmotyogott egy ,,szia"-át, közben arra várakozott, hogy beinvitáljam.

-Gyere - álltam arrébb, miután besétált becsukta maga mögött az ajtót, intettem neki, hogy kövessen bementünk a szobámba, ő helyet foglalt az egyik fotelben, és meg a másikban.

-Csokit? - nyújtottam felé.

-Köszi - vett el csíkot.

-Miről szerettél volna beszélni? - kérdeztem tőle, ez elég hülyén hangozhatott a számból, bár valahogy jeleznem kellet neki, hogy végre belekezdjem a mondandójába.

-Nem nehéz kitalálni, rólunk - válaszolt keserűen a fiú.

-Niall, figyelj, én nem tudom mi van közöttünk, de azt mindketten tudjuk, hogy több, mint barátság, tudom, hogy csak néhány hete ismertelek meg, de én akkor sem akarlak elveszíteni téged, persze, én csak egy asszisztens vagyok, és nem kötelező jóban lennünk, de akkor is így érzek, hiányoznál, nem szeretnélek, úgy kezelni téged, mint egy idegent - magyaráztam, kiadtam magamból ezt a hosszú mondatot, valamivel jobban éreztem magam, de közel sem, úgy, ahogy én azt elképzeltem.

-Igazad van - reagálta le röviden az előbb elhangzottakat.

-Szerintem kezdjük tisztalappal mindent - ajánlottam fel.

-Az ugyanolyan, mint, hogy ,,felejtsünk el mindent", és az sem működött - mondta, teljesen igaza volt.

-Igazad van - sóhajtottam fel, kész őrület ez az egész.

-Van még ebből a csokiból? - kérdezte vigyorogva, hirtelen, hogy megváltozott a hangulata, kész tényleg nem értem ezt a srácot.

-Ööö, persze - tértem vissza az elmélkedésből és felé nyújtottam újra a tábla csokit.

-Hirtelen megváltozott a hangulatod - mosolyodtam el rajta.

-Tudod a csokoládé csodákra képes - vigyorgott tovább.

-Akkor nekem is kell ennem belőle - törtem le én is az édességből egy csíkot.

-Na? - kérdezte.

-Nem érzek semmi változást - nevettem el magam.

-A nevetés jó jel - magyarázta.

-Niall, tudom, hogy csak elakarod terelni a gondolataimat - mosolyogtam rá.

-Sikerült is - nevetett tovább - barátok? - kérdezte, miközben felállt.

-Még szép - nevettem fel és megöleltük egymást.

-Rendben leszünk? - suttogtam.

-Rendben, minden olyan lesz, mint volt - suttogta.

-Úgy legyen, ahogy mondod - öleltem még jobban magamhoz.

Szép lassan elengedtük egymást, közben mosolyogtunk egyet a másikra.

-Van kedved maradni, úgyis filmezek? - kérdeztem tőle.

-Ki nem hagynám - nevetett fel - különben mit nézel? - kérdezte.

-Valami vígjátékot elég jó -mondtam és elhelyezkedtem az ágyon, jelzésként megütögettem magam mellet a helyet, hogy nyugodtam letelepedhet mellém.

A filmet körülbelül végig nevettük mindketten, így jó volt a hangulat, nem olyan, mint amikor megérkezett, mert akkor szó szerint tapintani a feszültséget a levegőben.

***

-Na most már megyek -állt fel és az ajtóhoz sétált, mikor lejárt a film.

-Bocs, nem akartalak feltartani - szabadkoztam és kikísértem őt.

-Nem úgy értettem te bolond - nevetett - csak holnap korán kezdődnek a próbák - magyarázta.

-Tényleg - sóhajtottam fel.

-De utána nem lesz már, ilyen nagy felhajtás, csak lezajlik ez a Madison Square Garden, és utána kicsit több szabadságot kapunk - vázolta a helyzetet.

-Értelek, hát akkor jó éjt Niall - öleltük meg egymást.

-Neked is Lucy - mosolygott és kilépett az ajtón.

Visszasétáltam a szobámba és rendbe szedtem kicsit a helyiséget, néhány perccel később kacagásokra lettem figyelmes, bizonyára megérkeztek a lányok.

-Sziasztok! - léptem ki hozzájuk.

-Ó, szia, képzeld Samantha és Taylor - nevetgélt - összejöttek - sipákolt. Igen, már több hete húzzák egymás agyát, a kapcsolatukat, ,,ilyen se veled, se nélküled"- nek lehetett titulálni.

-Na végre - mosolyogtam a lányra és megöleltem őt - már ideje volt - nevettem el magam én is.

-Nekem most mennem kell lányok - magyarázta Sam.

-Kitalálom Taylorhoz - mondta színpadiasan Em.

-Talált süllyedt - kacsintott egyet - na sziasztok - ölelt meg minket és kilépett az ajtón.

-Ez gyors volt - nevetettem fel.

-Ez a szerelem - mosolygott a lány.

-Az biztos, na én megyek lefekszem, jó éjt csajszi - öleltem át.

-Neked is - mosolygott egyet és elvonult a szobájába.

Beléptem a jelenlegi birodalmamba és a fürdőszobába siettem, vettem egy jó meleg zuhanyt, aztán magamra kaptam a halóruhámat, és az ágyamba feküdtem.

Oldalra fordultam és lehunytam a szemeimet és vártam, hogy végre én is álomországba utazhassak..

Niall Horan

Az ágyamban fekve gondolkodok rajtam és Lucyn. Bizonyára ő már alszik, mint minden normális ember, csak én vagyok fent ezekben a késő hajnali órákban.

Nem jön álom a szememre, pedig elég fárasztó nap áll mögöttünk, a sok próba az ember összes energiáját letudja szívni, de csak kattog az agyam, hazudtam neki, hogy jobban érezze magát.

Én és ő barátok? - hülyén hangzik tőlem, talán ő egyetért ezzel a helyzettel, de én nem. Itt nem arról a lopott csókról van szó, ami néhány hete csattant el közöttünk, hanem az érzelmekről.

Nem nem vagyok belé szerelmes, de nem is barátként tekintek rá, a mai együtt töltött idő, felvilágosított arra, hogy többet érzek iránta, mint szabadna.

Sajnos szerintem ezek az érzések viszonzatlanok, de csak túl leszek rajta.

Majd az a sok esemény ami velem és a bandával fog történni azok majd biztos elveszik a gondolataimat...