15. fejezet /Szilveszter/

Sziasztok! Itt is vagyok, sajnálom a nagyon hosszú kimaradást! Remélem azért tudlak titeket kárpótolni ezzel a résszel!:) Amúgy hamarosan tavaszi szünet, és akkor többet fogok írni!:) Kellemes olvasást! Xx





Az év utolsó napja, már csak néhány óra és átlépünk az új esztendőbe. Nem tudni mit hoz majd a jövő, de eldöntöttem, hogy az év utolsó napján, nem fogok mással törődni csak azzal, hogy jól érezzem magamat.
Az utóbbi egy hét nyugodtam telt, a családommal töltöttem, meg néhány gyermekkori barátommal.
Még kimondottan nincs ötletem, hogy hol szilveszterezzek, de még előttem a nap, hogy eltervezzem.

A nap nagy részében tettem - vettem, nem csináltam semmi érdekeset. Délután 5 körül, a telefonom csilingelő hangjára lettem figyelmes. a képernyőre pillantottam, hogy ki kereshet, gyorsan rányomtam a fogadás gombra és beleszóltam a készülékbe.
-Szia Louis! - köszöntöttem a fiút.
-Szia Lucy, csak azt szeretném kérdezni, hogy lenne e kedved velünk szilveszterezni? - tette fel a kérdést.
-Persze.
-Rendben házibuli lesz, amit nálam tartunk meg, majd Harry érted megy - magyarázta. Harry? Inkább odatalálok egyedül.
-Ó nem kell, csak mondd meg a címet, odatalálok én - javasoltam, csak 18 évesen eljutok a kívánt helyszínre.
-Jó, ahogy gondolod - mondta és utána ledarálta a címet, ami természetesen a kertvárosban volt.
-Rendben, akkor 10-re ott vagyok. Köszönöm a meghívást. Szia.
-Szóra sem érdemes. Majd találkozunk, szia - köszönt és bontotta a vonalat. Kedves tőle, hogy gondolt rám.

A gardróbom felé sétáltam, kinyitottam a kétszárnyú ajtót és egy tökéletes ruha után kutakodtam. Már a legalább a fél szekrény tartalma a földön hevert, de nem jutottam dűlőre a ruha kérdéssel. Hirtelen megakadt a tekintetem a tökéletes darabokon, amit annyira kerestem, ez pompás lesz szilveszterezni.

Lettem az ágyamra a kívánt darabokat aztán folytattam a készülődést.

***

Megérkeztem a kívánt helyszínre, már messziről sejtettem, hogy jó helyen járok, mert már a másik utcából lehetett hallani az üvöltő zenét.

Az ajtóhoz sétáltam, ott egy hatalmas kidobó emberrel találtam szemben magamat.

-Nevet - dünnyögte unottan, gondolom a fanatikus rajongók miatt rendelték ide őt.

-Lucy Hamilton - feleltem.

-Jól van mehetsz -  állt arrébb, hogy betudjak lépni a házba.

Ahogy beléptem az adrenalin szintem a magasokba ugrott, átragadt rám is a buli nagyszerű hangulata. Én is beálltam a sok ember közé táncolni. A ritmusra ringattam a csípőmet, kizártam a külvilágot, csak a zenére koncentráltam. Hirtelen valaki hátulról hozzám simult, kezeit derekam köré fonta, esélyem sem volt megfordulni, hogy ki lehet az, de őszintém nem is szerettem volna, mert jólesett ez a titokzatossága. Leheletét éreztem a nyakamon, néha ajkai súrolták is a bőrömet. Nem szólalt meg, nehogy leleplezze a kilétét. A dalok csak váltották egymást, közeledett az éjfél, így a felszolgálók mindenkinek a kezébe adtak egy-egy pohár pezsgőt. Mindenki elkezdett kivonulni a kertbe, a fiú szorosan a nyomomban volt nem néztem hátra, tetszett ez a fajta rejtőzködése, majd felfedi magát, ha szeretné, én meg egyenlőre nem fogok az útjába állni. Elkezdődött a visszaszámlálás, az utolsó perc az évből, és megkezdődik a következő, és ezt a fejezet egy új váltja fel.

-EGY! - ordíttok hangosan, ekkor a tűzijátékok fölrepültek az égre, szép színskálát alkotva, különböző alakzatok kíséretében. Kortyoltam egyet a pezsgőmből és megtörtem a csendet, és először szóltam a titokzatos fiúhoz.

-Most már elmondod ki vagy? - suttogtam. Nem válaszolt, de hallottam, ahogy elsétál mögülem, és akkor elém lépett arcomra meglepettség ült ki, de aztán átváltott egy mosolyra.

-Másra számítottál igaz? - suttogta csalódottam.

-Nem számítottam, olyan személyre, akit ismerek, de örülök, hogy te voltál az - léptem közelebb hozzá. A pezsgőspoharat leraktam a közevetlen mellettünk lévő kis asztalra, aztán elvettem az övét is, és azt is oda helyeztem. Kezeiért nyúltam, ujjainkat összekulcsoltam, és szorosan tartottam a kezeit a kezeim közé. Tekintetével a követte a mozdulataimat, aztán egy röpke mosoly futott végig az arcán.

-Egy tökéletes év kezdése - mondta alig hallhatóan, arcomra halvány pír ült ki, de ő nem láthatta, mert éjszaka volt, és egy kis fényt csak a kertben felfüggesztett apró lámpák adtak.

-Valóban így gondolod? - hajoltam hozzá közelebben.

-Valóban - adta meg a válaszát. Ő is közelebb hajolt, aztán mindkettőnk arca közeledett a másikéhoz, a kezeinket elengedtük, én átkaroltam a nyakát, ő meg derekamra csúsztatta a sajátjait.

Ekkor megtörtént ajkaink találkozhattak már másodjára is, ajkaink egyre szenvedélyesebben mozogtak egymáson. Kezdtük elveszteni a fejünket, még jobban magához vont, én szőke hajába túrtam. A levegő vészes hiánya miatt kellett elszakadnunk. de még mindig szorosan tartottuk egymást.

-Erre ugye nem mondod azt, hogy felejtsük el? - kérdezte miközben tengerkék szemeivel méregetett.

-Eszem ágában nincs - halványan elmosolyodtam és nyomtam egy puszit az ajkaira.

-Reméltem, hogy ez a válaszod  - mosolygott.

Kissé átfagytunk mindannyian, ahogy a kertben voltunk, így hát visszamentünk a házba. Hirtelen Louis termett előttem, mellette egy gyönyörű lánnyal. Gondolom ő lehet a barátnője. Lou először elég furcsán nézte Niall és az én kezemet aztán vállat vonat és bele kezdett a mondandójába.

-Lucy még nem is láttalak ma, örülök, hogy eljöttél - vigyorgott és gyorsan megölelt.

-Köszi a meghívást - mosolyogtam a fiúra.

-Ő a barátnőm - karolta át a barna hajú lányt.

-Szia Lucy vagyok, örülök, hogy megismerhetlek - mosolyogtam rá

-Szia Eleanor, szintén  - mosolyodott el ő is.

-Na mi nem zavarnánk, gyere drágám - karolta át a barátnőjét és intettek egyet és tovább álltak. 

-Van kedved táncolni? - kérdezte szőke hajú a fiú.

-Persze, csak nem szeretnék neked megint háttal állni - nevettem el magam és a táncoló emberek közé mentünk.

Táncoltunk egy keveset, aztán félre ültünk aztán beszélgettünk.

-Niall kérhetnék tőled valamit? - kérdeztem.

-Persze - bólintott.

-Nem szeretném, ha Harryvel megromlana a viszonyotok miattam - motyogtam.

-Nyugi mér megbeszéltük és minden rendben van - nyúlt a kezemért és összekulcsolta a sajátjával.

-Akkor jó - nyugodtam meg.

-Szerinted közöttünk ennek lehet folytatása? - kérdezte.

-Nem tudom, de most az számít, hogy itt vagy velem - suttogtam és hosszú csókot adtam ajkaira.