6. fejezet /Most kezdődik minden/

Hamar eltelt az a bizonyos két hét a turnéig. Ez idő alatt hazalátogattam, Liverpoolba, a családomhoz, jó volt, úgy igazán otthon lenni, jó volt nosztalgiázni a régi szép időkről, sok nevetés, anyu finom sütijei, apu viccei, az öcsém iskolai sztorijait hallgatni, olyan volt, mint egy évvel ezelőtt, összesen három napot töltöttem a szülővárosomban, aztán meg visszatértem Anglia fővárosába, Londonba. A további napokban elrendeztem az utazással kapcsolatos ügyeimet, meglátogattam pár középsulis barátomat, akikkel, mióta végeztünk tartjuk a kapcsolatot, vásároltam néhány ruhadarabot is, találkoztam az új barátaimmal, egyszer meg beugrottunk a srácok próbájára, szóval ez a két hét, így ezzel a sok dologgal elég rövidnek tűnt. A csomagjairól beszélve nem pakoltam sok mindent, mert úgyis sokfelé megyünk majd és ha eltudok majd szabadulni, a fiúk mellől, akkor majd beszerzem azokat a dolgokat, amikre majd szükségem lesz.

 ***

Az indulás napján nagyon izgatott voltam, a repülő délután 2-kor Heathrow repülőtérről, a fiúk menedzsere tájékoztatott arról, hogy a statiszták közül, csak én fogok a fiúkkal egy gépen utazni, ennek az a magyarázta, hogy az asszisztensnek, mármint most jelenesetben nekem, mindig a megbízójával kell lenni, most pontosabban az öt megbízómmal.

A konyha felé vettem az irányt, most fogyasztom el az utolsó turné előtti reggelimet, jó ez nagyon hivatalos volt, szóval egy egyszerű reggeli mellett döntöttem, ami nem más volt, mint müzli.
Szép lassan megettem az adagomat, aztán a fürdőszobába siettem, elvégeztem az szokásos reggeli teendőimet, aztán magamra kapva az egyik köntösömet, a szekrény felé vettem az irányt, ahol tegnap előkészített összeállításom várt.
Felvettem egy fekete csőnadrágot, egy laza szürke pulóvert, rá meg egy nagyobb piros sálat, lábbelinek az egyik fekete bokacsizmámat választottam. Kiegészítőként egy szív alakú nyakláncot, egy gyűrűt, és egy karkötőt vettem magamra.

Az egyik kisebb fekete táskámba összekészítettem a fontosabb dolgaimat, még csak fél 12 volt, szóval még van körülbelül egy órám indulásig. Időtöltés képpen felnéztem a közösségi oldalakra, már  jó ideje nem jártam ezeken, így ezekkel foglalkoztam fél órát, az idő másik felét, zenehallgatással töltöttem, befejezés gyanánt körbejártam a kis lakásomat, mindig ezt szoktam csinálni, mikor hosszabb ideig vagyok távol, bármilyen furcsán is hangzik az itteni dolgok közül az ágyam fog a legjobban hiányozni, mert már annyira megszoktam, hogy először nehezen tudom megszokni az új fekvőhelyeket, vannak ilyen furcsa szokásaim, bár ember vagyok nemde?!

Előkaptam a kulcsaimat és bezártam a jelenlegi otthonomat, még múlthéten másoltattam le a kulcsaimat, mert azt odaadom az egyik szomszédomnak, akivel nagyon jó barátságot ápolok, hogy nézzen néha be, hogy minden rendben e van.

Gyorsan tőle is elbúcsúztam és aztán kiléptem a társasházból, és gyorsan fogtam egy taxit, mivel a reptér a város másik felén van, mint, ahol én élek.

Lediktáltam a kívánt címet, aztán gázt adott a sofőr, az út hosszúságára tekintve, elkezdtem zenét hallgatni, közben az ablakon át figyeltem a, híres brit fővárost.

***

A gépre elég nehezen tudtunk felszállni, mert az öt fiút nem akarták elengedni a rajongóik, néhány lány önkívületi állapotba esett, furcsa volt ez látni, mert én, ilyen fajta rajongást, nem tudnék kezelni, nagy szemekkel figyeltem a sok-sok lányt, akik hatalmas feliratú táblákkal kiabálták a kedvencük nevét, közben sok lány sírt is, mikor meglátta imádott kedvenceit. Az összes srác nagyon kedves volt, próbálták teljesíteni a kérések, ameddig az időbe belefért.

-Most már indulniuk kell a fiúknak!-jelentette ki Paul, ekkor tört ki a tömeghisztéria. A banda nagy nehezen utat tört az említett személy segítségével és még néhány emberrel karöltve, én meg követtem őket. Ezek után becsekkoltunk, és felszálltunk a magángépre, mindenki kényelmesen elhelyezkedett és becsatolta az övet, amíg a légi jármú el nem érte a kívánt magasságot, normál hangnemben beszélgettünk, de utána Louis ordította el magát.

-Unatkozom!-kiabált hisztérikusan és kicsatolta az övét.

Remélem tetszett!:) Bocsánat, hogy ilyen későm hoztam, de csak így volt időm:/ Na szóval köszönök szépen mindent, a komikat, a 9 feliratkozót és a több, mint 1200 oldalmegjelenítést*-*

Várom a visszajelzéseket!..Xx