10. fejezet /Meggondolatlanság/

Sziasztok! Itt is az új rész, tudom azt ígértem gyakrabban fognak érkezni, de valahogy nem sikerült megírni ebben a nagy ünnepi kavalkádban. Komizzítok, pipázzatok, ne fogjátok vissza magatokat;) Remélem tetszeni fog, kellemes olvasást. Xx




A hetek gyorsan repültek, és közeledett a Madison Square Garden napja. A próbák lázasan zajlanak, ezért most nincs olyan sok interjú és koncert.
Az öt fiún látszik, hogy mennyire izgatottak, a becses esemény miatt, amit meg is lehet érteni, mert ez nem kis  dolog.
A régebbi alkalmazottakon a büszkeség jelei nyilvánulnak meg, mert ők már az elejétől részesei lehettek ennek az idáig megtett út eseményeinek.
Nekem személy szerint példát mutatnak ezek a srácok, mivel ezalatt a két év alatt, sok kitartás segítségével, élhetik az álmukat.
A fontos napra pontosan december 3-án kerül sor, de ma még csak 1-je van, szóval még marad egy kis idő az előkészületeknek.
Visszatekintve erre a néhány hétre amit velük töltöttem, egy nap kifejezetten zavaros számomra, közben pedig halvány érzelmek járulnak hozzá, pedig akkor nem született jó döntés közte és köztem.

Az egyik bandataghoz kifejezetten közelebb kerülten a kelleténél, pontosabban Niallhöz. Az egész csak úgy kezdődött, hogy beszélgettünk, de az igazi oka az volt, hogy próbáltam felvidítani őt, mert nem nagyon bírja az ellene ért rosszindulatú megjegyzéseket.
A gondolait messzire eltereltem a probléma irányából, motivációként sokat mosolyogtam és innen kezdődött az egész.

,,-Gyönyörű mosolyod van - szaladt ki a száján a fiúnak.
-Köszönöm - válaszoltam kissé zavartan.
-Nem akartalak zavarba hozni - mosolyodott el, szóval észrevette. 
-Pedig sikerült - nevettem felé, mélyen a szemeimbe nézett, de nem úgy, mint általában, valahogy másképp, közelebb húzódott hozzám, nem értettem mire készül. A szemkontaktust egyikőnk sem szakította meg, óceán kék tekintetét, belefúrta zöld szemeimbe, így rabjává váltam.
-Mit csinálsz? - kérdeztem suttogva tőle, nem értettem semmit, a kérdésemre nem válaszolt, csak ennyit mondott: - Most olyat fogok csinálni, amit talán megbánunk mindketten - mondta halkan, arcával közeledett, kezeimet megfogta és a sajátjához láncolta őket, néhány pillanat múlva megéreztem ajkait, az én ajkaimon, lassan csókoltuk egymást, hirtelen megszakítottam a csókot.
-Figyelj ami most történt azt felejtsük el - magyaráztam zavartan és felpattantam a kanapéról, és kiviharoztam a szobából válaszra se méltatva őt.

Így visszagondolva, én a részemről megbántam, nem vagyunk már, olyanok, amilyenek voltunk, nem beszélünk, csak ha nagyon muszáj, eltávolodtunk, ez a megfelelő kifejezés a kapcsolatunkra tekintve. Nem merek belenézni a szemeimbe, félek, hogy megint a rabjává válok, nem érzem magam szerelmesnek, nincsenek hozzá mély érzelmeim, csak furcsa ez az egész közöttünk. Tudom más már rég elfelejtette volna, de én nem ilyen vagyok, keresem az okokat, hogy - hogy jutottunk el odáig a bizonyos pontig.

-Lucy! - szólongatott valaki, az illető irányába fordultam, aki nem más volt, mint Zayn.
-Igen?
-Na végre, hogy észrevettél - nevetett fel a banda ,,rossz fiúja".
-Bocs csak elgondolkodtam - motyogtam.
-Csak, annyit szeretnék, hogy én és a srácok megkívántuk a Starbucks-ot és el kéne menned - magyarázta.
-Oké, mit szeretnétek?
-Itt van - nyújtott át egy cetlit, amire le volt jegyezve a fiúk rendelése.
-Rendben akkor indulok is - pattantam fel és elhagytam a próbatermet.

Hamar megérkeztem, mert New Yorkban körülbelül minden sarkon megtalálható egy, de így is dugig volt, - Mért pont most kívánta meg mindenki a kávét?!

***

-Srácok! - léptem be a helyiségbe, teli kézzel, éppen szünetet tartottak, így nyugodtam eltudják fogyasztani a kívánt italukat. - Rajta van a nevetek, mielőtt megkérdeznétek kié melyik - tettem le az egyik asztalra.

-Köszi - mondták egyszerre.

-Nincs mit, különben van még ma rám igényetek? - tettem fel nekik a kérdést.

-Szerintem nyugodtam elmehetsz, úgyis csak próbálunk, srácok? - fordult a további négy fiúhoz Harry.

-Persze elmehetsz - helyeselt Liam.

-Hát akkor köszi, jó próbát, sziasztok - köszöntem el tőlük, és megöleltem őket, beleértve Niallt is, hogy nehogy feltűnjön a banda többi tagjának, hogy valami nem stimmel közöttünk.

-Szia - köszöntek el ők is.

Kilibbentem az ajtón, és a szállodához siettem, út közben elterveztem mit fogok csinálni; pihenés, csoki evés, filmezés, a legjobb hármas.

A tervem be is jött, épp a film közepén tartottam, mikor telefonom csipogására lettem figyelmes, röviden szólva SMS-em jött.

Feloldottam a billentyűzárat, és elolvastam az üzenetet.

-,,Lemegyek hozzád, beszélnünk kell. xx" - állt az üzenetben, ami Nialltől jött.

 -,,Rendben" - írtam le bizonytalanul a választ.